A dohány utcai Zsinagóga, vagy más néven a gyülekezés háza ünnepélyes átadására 1859. szeptember 6-án került sor. A Neo-mór stílusú épületet Ludwig Förster tervezte, de a templom belső szentélyét Feszl Frigyes. A Zsinagóga belsejének területe 1.200 m2 , a tornyok magassága pedig 44 méter. A belső tér egyszerre mintegy 3000 hívő befogadását teszi lehetővé. Az 1931-ben épült hozzá az árkádsor és a hétköznapi imádkozásokra használt 250 férőhelyes Hősök-temploma. A Zsinagógával összeépült múzeum a zsidó vallással kapcsolatos állandó kiállításnak ad helyt. Az udvaron megtalálható temető csaknem az egyik legkülönösebb zsidó temető a fővárosban, hiszen a zsidó szokások hagyományai szerint nem szoktak a templomok mellé temetkezni, és a kohaniták sem mehetnek közel a sírokhoz. Hogy mégis így hozták létre a temetőt, annak a történelmi eseményekkel összefüggő okai vannak. Az eredeti tervek szerint a Zsinagóga, a múzeum és a templom árkádsora által határolt területre egy vízmedence megépítését tervezték. 1944 novemberében a kert a pesti gettó területére került. Az itt élő emberek száma egy év alatt meghaladta a 70 ezret, azonban lakosok számát a járványok az éhezés és a gyilkosságok folyamatosan csökkentették. A hideg időjárás és a háborús helyzetek nem tették lehetővé a halottak temetőben történő elhantolását, így több tízezer holttest a zsinagóga falánál volt 40 napig. A gettó felszabadulása után az udvaron több mint 2000 holttestet temettek el 24 közös sírba.
