A Lánchíd, vagy ahogy hivatalosan hívják Széchenyi lánchíd, az egyik legismertebb és legrégebbi hidunk a Dunán, amely Budapest egyik jelképe. A gróf Széchenyi István által kezdeményezett építtetést báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Buda és Pest között valamint a Duna teljes magyarországi szakaszán is. A híd tervezője az angol nemzetiségű William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója pedig a skót Clark Ádám. A II. világháború után felrobbantott hidat, az 1949-es újjáépítés után nyitották meg ismételten. A későbbi, 1973-as felújítás ideje alatt szünetelt rajta az átmenő forgalom. Az 1986-os vizsgálatok megállapították, hogy a híd főtartóin várhatóan korróziós károk fognak megjelenni, illetve megfigyelték, hogy a pesti lánckamrában a tartóláncok némely lemezeiben tíz százalék keresztmetszethiány is előfordul. Ezeket a hibákat a későbbi felújítások idején orvosolták. A Lánchíd háromnyílású, kőpilléres, merevítő tartós függőhíd, amely hosszúsága 380 méter, szélessége pedig 14,5 méter.